Gondoljunk bele, hogy miért döntenek emellett a szörnyű tett mellett az emberek. Úgy érzik, hogy senki nem foglalkozik velük. Senkit nem érdekelnek és hogy csak feleslegek. Vegyünk egy példát.
Egy este miután becsukod a szobád ajtaját, leülsz az asztalodhoz egy tollal és
egy papírral. Kezed remeg, szemed könnyes. Ez úgymond búcsúlevél a családodnak.
Minden benned kavarog. Hogy senki nem ért meg téged. Hogy te csak púp vagy
mindenki hátán. Hogy senki nem tudja mi az, amin keresztül mész. Az is
megfordul a fejedben, hogy senkit nem érdekel, hogy élsz-e vagy halsz… És ez az
éjszaka, amikor mindennek vége szakad. Miután minden gondolatodat papírra
vetetted, lassan belemászol az ágyadba és a plafont bámulva rájössz, hogy ezek
az utolsó perceid. Az utolsó légvételeid a sötétbe meredő szemeiddel. Senki nem
törődik veled, ugye? És mi van, ha rosszul gondoltad/érezted? Anyukád reggel
kopogtat az ajtódon és még csak nem is sejti, hogy valami baj lehet. Fogalma
sincs róla, hogy mi várja bent. Még egyszer kopogtat, és a nevedet kiabálja, de
erre nem érkezik válasz. Idegesen nyit be hozzád és ordibálni kezd. De mikor
meglát, a földre rogy és hívja édesapádat. Miután ő is beér a szobádba, az
ágyadhoz rohan, és a kezedet kezdi rázni, kéri, hogy ébredj, de te nem teszed.
Már nem tudsz eleget tenni kérésének. Anyud is erőt vesz magán és odasétál
hozzád. Föléd hajol és sírni kezd, miközben apukád hívja a mentőket. Anyukád
magát hibáztatja. Minden eszébe jut. Amikor nemet mondott neked valamire,
amikor a szobádba zavart, mert mérges volt rád. Apukád úgyszintén saját magát
okolja, mert nem volt melletted. Amiért annyit dolgozott és olyan keveset
látott. Senki nem törődik veled, ugye?
Délelőtt
az igazgató bemegy az osztályodba és kihívja az osztályfőnöködet. Mindenki
aggódik, hogy vajon mi történhetett és ekkor az igazgató bejelenti, hogy
öngyilkos lettél. A népszerű lány, aki mindig piszkált, magát hibáztatja. A
srác, aki rólad másolta a házikat, magát hibáztatja. A fiú, aki minden órán
téged piszkált és dobált, magát hibáztatja. A tanáraid, akik kiabáltak veled,
vitatkoztak veled, mert nem volt kész a házid, mind magukat hibáztatják. Az
emberek sírnak és magukba fordulnak, más esetben őrjöngnek. Senki nem törődik
veled, ugye?
Délután
a testvéreid megjönnek az iskolából/óvodából. A szüleidnek mindenképpen el kell
mondaniuk, hogy mi történt veled. A húgod, akivel annyit veszekedtél, mert
elvette a cuccaidat, mert folyton idegesített, mindig piszkált, aki rád
ordibált, hogy utál. Ezek ellenére te voltál a hőse, a példaképe, egy olyan
valaki, akire felnézett. Most ő is magát hibáztatja. Miért nem mondta el neked,
hogy szeret, addig, amíg volt rá lehetősége. A bátyád is hazaér. A mindig erős
srác, aki sosem sír… Most magát hibáztatja, amiért szemét volt veled.
Idegességében lyukakat üt a falba, mert nem tudja felfogni, hogy elmentél.
Örökre… Senki nem törődik veled, ugye?
Azóta
eltelt egy hónap. A szobád ajtaja az óta is zárva és minden megváltozott. A
bátyádnak rendszeres dühkitörései vannak, a kishúgod mindennap sír, apukád
depressziós lett, míg anyukád éjjelente semmit nem alszik. A fiú, aki mindig le
akarta másolni a házid, most sanyargatja és kínozza magát. A népszerű lányból
egy anorexiás, elveszett bárány lett. Ők nem tudják elviselni, hogy mit tettek.
De senki nem törődik veled, ugye? Senki nem tudja, mit csináljon, vagy mit
mondjon. Le vannak sokkolva. Egyszerűen hiányzol nekik és nem tudnak elválni
tőled, még nem! SOHA! Mindenki azért imádkozik, hogy gyere vissza, de te már
nem fogsz. Senki nem törődött veled, ugye?
Ha
az emberek nem is mutatják ki, attól te még fontos vagy nekik! Ezt jól vésd a
fejedbe és még csak ne is gondolj ilyen vagy hasonló tettekre. Nem éri meg!
Kérek mindenkit az efféle gondolatokat verje ki a fejéből!! Ne tegyetek olyat, amivel másnak egy életre szóló fájdalmat okoztok!!!!!!
Zsó. xx :) ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése